Olyan érdekesen működik az agyunk. Vannak bizonyos fogalmaink velünk történő dolgokra, érzéseink arról, hogy valami nem OK úgy, ahogy történik. De valahogy iszonyú nehéz olyan dolgokra tudatosnak lenni, amiről amúgy tudomásunk és fogalmunk sincs.
Közgazdasági szakközépiskolába jártam. Két évig gépírást is tanultunk. Erika írógépeken. Kattogtatott a tanár, ütemre róttuk a betűket, egyszerre, ritmusra, nem lehetett felfogni, hogy minek.
Próbálok visszaemlékezni, hogy ez vajon mikor is kezdődhetett nálam. Azt hiszem, hogy már gyerekkoromban megfertőztek a szüleim a kreativitással, saját kezűleg készített bármivel és azzal a gondolattal, hogy mindent meg tudunk csinálni.
Örülök, hogy itt vagy, remélem, hogy tudok neked néhány témában új nézőpontot adni. Ha tetszenek a gondolatok, akkor maradj velem! Ha máshogy gondolkodsz, akkor is örülök, hogy benéztél ide!
Az én mottóm: ha mindenki saját magával foglalkozna, saját magát fejlesztené és akarná jobbá tenni, akkor egy csodás világban élnénk! Ha van kedved ezen dolgozni, tarts velem!