Családi történetek

április 18, 2024

Úgy négy éve fogalmazódott meg bennem egy nagyon érdekes és izgalmas beszélgetés kapcsán, hogy mennyire jó lenne, ha minden család ismerné a saját történetét. Ha nem kellene darabokból összerakni a régmúlt történéseit, ha mindenki nagyjából tisztában lenne több generáción át a saját sztorijával és ezáltal rálátna arra is, hogy az ismétlődő minták hová vezettek, felismerné, hogy a saját életében mi az, amin biztosan dolgozni kell, mik azok a részek, amiket biztosan terápiázni kell, honnan jöhetnek a folyamatosan visszatérő kihívások. Van az az elképzelésem, hogy ha mindenki a saját nehézségével foglalkozna, akkor előbb-utóbb jobb lenne a világ.

A mi családunkban sok titok volt és amikor elkezdtem kutatni, akkor nem is mindenki vette jó néven azt, hogy ki akarom deríteni az igazságot. Én azt hiszem és tapasztalatom, hogy ez egy jellemző generációs probléma.

Nagyon sok ember titkát őrzöm én magam is és sosem tudom, hogy ilyenkor mi a jó tanács, mert az eddigi tudásom alapján nagyon nagy jelentősége van annak, ha ezeket megbeszéljük, kiderítjük, felszínre hozzuk, bármilyen fájdalmasnak is tűnnek.

De a válasz legtöbb esetben az, hogy erre nincs szükség és felborítaná az illúziót, megbántana másokat és egész imidzsek dőlnének romba. Közben meg védjük a gyerekeinket, azt akarjuk, hogy ők ne éljék át a mi gyerekkori traumáinkat és nem látunk rá, hogy pont ezekkel a titkokkal (is) súlyosbítjuk a helyzetüket.

Érdekes, hogy pont az első várandósságom alatt tört rám ez a titokfelderítő, családfakutató vágy és nagyon sokmindent megtudtam….de mindenre nem derült fény sajnos. A sztorik a nagyszüleimmel távoztak ebből a világból és én sajnálom, hogy amikor gyerekkoromban meséltek, akkor még nem tartottam fontosnak a sztorikat, nem jegyeztem meg őket, nem tudtam, hogy mit kérdezzek a témában, nem ismertem a jelentőségét…..később pedig már nem volt lehetőségem megkérdezni tőlük a részleteket. Ugyanakkor az is foglalkoztat, hogy “vajon ki lennék én, ha nem lenne történetem?”. Mit tudnék természetesen, jobban, könnyedebben működtetni enélkül. Miben korlátoznak a korábbi sérülések és persze miben segítened? Létezhet-e, hogy ezek nélkül folytatom az életemet és mi kellene ahhoz, hogy mielőbb megtörténjen.

Hogyan segít minket és másokat a saját sztorink megosztása?

Szerintem izgalmas kérdések és elgondolkoztatóak. Jó merengést hozzá!

Vélemény, hozzászólás?

Your email address will not be published.

Ez is neked való!

5 nap vakság a kamaszkor küszöbén

Az elmúlt egy hónapomra visszanézve….hát, azt hiszem kihagytam volna. Voltak

November 1. margójára

Én nem tudom, hogy kinek mennyi haláleset jut gyerekkorától felnőttkoráig,