Gyereknevelés vs szabad önkifejezés Lehetséges ez? Persze semmi sem fehér és fekete, de a gyerekek születése (előtt) óta tudom, hogy másképpen akarom/fogom csinálni, mint a megszokott. Olyan mélyen érzem az utat, mint kevés más dolgot. Nehéz? Brutálisan!Fárasztó és energiaigényes? Elképesztően!Kaptam kritikát és
Tegnap életem első podcast felvételén jártam és amit közben és utána éreztem, az azt hiszem, hogy nem publikus. Mégis leírom, mert pont azoknak lehet segítség, akik hasonló úton járnak és azoknak, akik félnek attól, hogy láthatóvá váljanak és ez szinte megbénítja őket
Úgy négy éve fogalmazódott meg bennem egy nagyon érdekes és izgalmas beszélgetés kapcsán, hogy mennyire jó lenne, ha minden család ismerné a saját történetét. Ha könyv formájában elérhető lenne az érdeklődő családtagoknak. Ha nem kellene darabokból összerakni a régmúlt történéseit, ha mindenki
A folyó vize megállíthatatlan, állandó. Mondhatni folyamatosan flowban van. Hullámzik, örvénylik, megakad, felgyorsul. Kisüt a nap felette, beborul az ég, fúj a szél, csendes minden. De őt ezek nem zavarják meg. Az jut eszembe róla, hogy a víz olyan, mint a VÍZiónk.
“Minden év csak ugyanolyan lesz, ha te nem változol.” Tavaly úgy kezdtük az évet, hogy rengeteg tervünk volt. Leírtuk egymásnak, hogy miből szeretnénk többet, min akarunk változtatni. Sok közös, együtt töltött, minőségi idő, programok, színház, utazások. Kimondottan azt is leszögeztük, hogy nem
AVAGY GONDOLATOK A LÁTSZÓDÁS – NEM LÁTSZÓDÁS TÉMAKÖRÉBEN Életem egyik fő témája a látszódás – nemlátszódás közötti őrlődésem. Alapvetően introvertált személyiség vagyok. Az életem és munkám során rengetegszer „dobtak mély vízbe”, „hajítottak bele” számomra nem komfortos helyzetekbe, „vetettek oda” csoportok elé, hogy
Az 5 nap vakság a kamaszkor küszöbén kiegészítő története. Erős idegzetűeknek. Sokszor írok jegyzetet magamról, magamnak. Amikor 2024 novemberében az egyik fiam egy betegség miatt 5 napig vakon, hatalmas fájdalmakban létezett, az egy ultra nehéz időszak volt számomra is. Írtam is róla
Az elmúlt egy hónapomra visszanézve….hát, azt hiszem kihagytam volna. Voltak benne olyan szürreális pillanatok, amikor már nem akartam elhinni, hogy ez történik velünk. A gyerekek elég ritkán betegek. Egyikük kimondottan kb. soha vagy ha mégis, akkor 1-3 nap és már meg is
Aki ezt kimondja, azt azzal jutalmaznám, hogy ingyen terápiába küldeném….a társadalom és a családja érdekében, na meg persze magáért, egy boldogabb életért, amit ezután élhetne meg. Már ha egyáltalán még menthető…
Én nem tudom, hogy kinek mennyi haláleset jut gyerekkorától felnőttkoráig, de én azt gondolom engem valamiért az univerzum lassan, de biztosan vezetett az egyre durvább megélések felé. Mondhatom, hogy volt az élmények között átmenet és a lelki terhelés mindig fokozódott egy kicsit,
Örülök, hogy itt vagy, remélem, hogy tudok neked néhány témában új nézőpontot adni. Ha tetszenek a gondolatok, akkor maradj velem! Ha máshogy gondolkodsz, akkor is örülök, hogy benéztél ide!
Az én mottóm: ha mindenki saját magával foglalkozna, saját magát fejlesztené és akarná jobbá tenni, akkor egy csodás világban élnénk! Ha van kedved ezen dolgozni, tarts velem!