A probléma nem az, hogy nincs mondanivalód. A probléma az, hogy még nem érzed biztonságosnak kimondani.
„Nem tudom, miről írjak.”
Szerintem ez az egyik legfélreértettebb mondat a tartalomkészítésben.
Amikor valaki azt mondja, hogy nem tudja, miről írjon, általában nem az a valódi probléma, hogy nincs ötlete.
Ilyenkor többnyire két dolog áll a háttérben.
Az egyik, hogy még nagyon kialakulatlan az üzenete. Úgy érzi, nincs semmi különleges az életében, a történetei unalmasak, a gondolatai nem elég érdekesek vagy értékesek ahhoz, hogy mások elé tárja őket.
A másik, hogy azt hiszi, nem írhat bármiről. Hogy azonnal profinak kell lennie. Hogy követnie kell a hangos, magabiztos emberek tanácsait. Hogy stratégia nélkül bele sem érdemes kezdeni.
Valójában azonban hiányzik a biztonságérzet ahhoz, hogy leírják azt, amit valójában gondolnak. Mert tartanak a megítéléstől, a gúnyolódástól, a rosszallástól vagy attól, hogy egyszerűen senkit sem fog érdekelni.
Pedig tele vagyunk gondolatokkal.
Naponta százával suhannak át az agyunkon ötletek, felismerések, kérdések, vágyak. A valódi kérdés tehát nem az, hogy vannak-e gondolataink, amikből ötletek születhetnek, hanem az, hogy mennyire vagyunk tudatosak ezek megfigyelésére és dokumentálására
Mennyire vesszük észre azokat a témákat, amik valójában évek, akár évtizedek óta foglalkoztatnak minket? Azokat a gondolatokat, amiknél azt érezzük:
„Bárcsak más is tudna erről.”
„Bárcsak egyszer kimondhatnám, amit valójában gondolok.”
Aztán ezek a gondolatok gyakran egyszerűen eltűnnek, elfelejtődnek, vagy megszólal a belső kritikus, aki minden csalódástól és fájdalomtól meg akar védeni:
- Ez nem elég érdekes.
- Ezt már mások jobban megírták.
- Úgysem figyel senki.
- Úgyis mindegy.
- Úgysem számít a véleményed.
- Ne akard megváltani a világot.
A probléma tehát nem az, hogy nincs miről írni. A probléma sokszor az, hogy nem hisszük el, hogy a saját gondolataink számítanak.
Hogy elég érdekesek.
Hogy elég fontosak.
Hogy elég értékesek.
Ezért elkezdünk kifelé figyelni.
Mit csinálnak mások?
Hogyan működik az algoritmus?
Mik a trendek?
Milyen a jó marketing szöveg?
Mit akar hallani a célközönség?
És minél többet figyelünk kifelé, annál kevésbé halljuk azt, ami bennünk történik.
Pedig szerintem az autentikus tartalomkészítés nem azzal kezdődik, hogy megtalálod a célközönséged fájdalompontjait. Az első lépés az, hogy elkezded komolyan venni a saját gondolataidat.
Azt, ami felháborít.
Azt, ami lelkesít.
Azt, amitől nem tudsz szabadulni.
Azt, ami újra és újra visszatér az életedben.
A „nem tudom, miről írjak” sokszor valójában ezt jelenti:
- Nem tudom, hogy szabad-e ezt gondolnom.
- Nem tudom, hogy érdekes-e, ami engem érdekel.
- Nem tudom, hogy van-e jogom megszólalni.
- Nem tudom, hogy biztonságos-e önmagamnak lennem.
Ebben a fázisban nem a mesterségesen kreált stratégia a megoldás. Sőt, az inkább olaj a tűzre, rossz irányba is vihet és még jobban leblokkolhatja a kommunikációt, ha nincs meg mögötte az érzés, értés, belső vágy a tartalmak, tudás, mondanivaló megosztására.
Itt a több figyelem visz előre. A biztonság lassú megtapasztalása összekapcsolva a saját tempóban történő haladással. Több figyelem kell, önvizsgálat, naplózás, mély kérdések és írott válaszok. Erősödő intuíció, megválogatott tartalmak, kritikus gondolkodás, tudatos tartalomfogyasztás.
És hit! Hit magadban, hogy a megérzéseid mindig jó irányba vezérelnek.
Sokszor hallottam már másoktól, hogy bizonyos tartalomkészítők posztjai annyira irritálják őket, hogy alig tudják olvasni, nézni őket. De erővel ráveszik magukat, mert ha „ilyen sikeresek, biztosan tudják, hogy mit kell csinálni”.
Arról is van több történetem, hogy valakit egy-egy ilyen készítőtől származó poszt teljesen elkedvetlenített a saját tartalmai megosztásától.
Szerintem ebből egy fontos dolgot érdemes megérteni: a bennünk élő, kreatív belső gyermek sérülékeny a folyamat elején. Amíg nem erősödik meg, addig védeni kell, mert ő saját magát nem tudja még megtartani. A mi felelősségünk, hogy ilyenkor mit engedünk közel magunkhoz.
Ne kövess olyan tanácsokat, amiket nagyon nem érzel magadénak.
Mert vajon mi születik egy ilyen energiából?
Jó pár esetet láttam erre, így el tudom mondani, hogy leginkább semmi. Csak összezavarodottság, önutálat, ötlettelenség, erőltetett posztok, amikben nincs igazán energia, majd jön a kiégés, csalódottság és a teljes feladás.
Egyetlen ember felelős azért, ha ilyen okból nem készítesz tartalmat: TE!
A tartalomkészítésnél az egyik alapvető dolog, hogy tisztítsd a hírfolyamodat és csak olyan tartalmat nézz meg, ami jó érzéseket kelt benned. Ez nem azt jelenti, hogy önigazolást kell keresni. Azt jelenti, hogy olyanoktól tanulj, akiknek az energiája számodra is hívogató, valamiért vonz, érzed benne, hogy számodra is sokat adhat.
Miért erőltetnél magadra olyan módszereket és stílust, amiben eleve nehezen tudsz hinni?
Használd és fejlesztd a kreatív gondolkodásodat és tisztítsd az intuíciódat, merd meghallani a belső hangodat.
Amikor tudatosan fogyasztasz tartalmat, megfigyeled magadat, tisztítod az irányodat, foglalkozol a kreativitásodat blokkoló régi történeteiddel és azok feloldásával, akkor lassan rájössz, hogy mindig is volt mondanivalód. Csak eddig nem érezted magad elég biztonságban ahhoz, hogy kimond.
