Írok, de vajon miért?
Talán igazán sohasem gondolkoztam el ennek a miértjén. Sem a hogyanján, ha már itt tartunk.
Trauma vagy szuperképesség?
Úgy négy éve fogalmazódott meg bennem egy nagyon érdekes és izgalmas beszélgetés kapcsán, hogy mennyire jó lenne, ha minden család ismerné a saját történetét. Ha könyv formájában elérhető lenne az érdeklődő családtagoknak. Ha nem kellene darabokból összerakni a régmúlt történéseit, ha mindenki
Mi bajom van az oktatási rendszerrel?
Hát, elég sok. De nem sorolom, mert erre semmilyen ráhatásom sincs egyelőre. Volt egy nehéz folyamatom nemrég, amikor szembesülnöm kellett a rendszer szomorú tényszerűségeiről és megtapasztaltam, hogy egyrészt az embereknek könnyebb homokba dugni a fejüket és behódolni – mert ezt szokták meg;
Mindenkinek joga van egy biztonságos térhez…
Ilyen tér például a saját, privát naplónk, füzetünk – ahová a legtitkosabb és legbelsőbb gondolatainkat írjuk le. Magunknak. Terápiás céllal. A naplózás egy biztonságos tér, egy titkos felület, ahová bármi bekerülhet, mert ott senki sem ítélhet meg, senkinek sem kell megfelelni. A
Pizza, Kávé, Milánó
“Minden év csak ugyanolyan lesz, ha te nem változol.” Tavaly úgy kezdtük az évet, hogy rengeteg tervünk volt. Leírtuk egymásnak, hogy miből szeretnénk többet, min akarunk változtatni. Sok közös, együtt töltött, minőségi idő, programok, színház, utazások. Kimondottan azt is leszögeztük, hogy nem
Az írás-para
Közgazdasági szakközépiskolába jártam. Két évig gépírást is tanultunk. Erika írógépeken. Kattogtatott a tanár, ütemre róttuk a betűket, egyszerre, ritmusra, nem lehetett felfogni, hogy minek.
Szia!
Örülök, hogy itt vagy, remélem, hogy tudok neked néhány témában új nézőpontot adni. Ha tetszenek a gondolatok, akkor maradj velem! Ha máshogy gondolkodsz, akkor is örülök, hogy benéztél ide!
Az én mottóm: ha mindenki saját magával foglalkozna, saját magát fejlesztené és akarná jobbá tenni, akkor egy csodás világban élnénk! Ha van kedved ezen dolgozni, tarts velem!
INSPIRÁCIÓS MENTORÁLÁS
A Kreativitás Útja
A Művész Útja
