admin
Gyakorlati útmutató arra, hogyan érjük el, hogy a tanulás élmény, bevonódás és kaland helyett igazi büntetés legyen még annak is, aki valaha szerette a tudást magába szívni.
Ehhez először CSINÁLJUNK EGY KÍSÉRLETET! – ha benne vagytok:
Azt a feladatot adom, hogy szeressetek írni és olvasni! Azért, mert az jó! Attól majd bemegy a tudás a fejetekbe és okosak is lesztek.
Megértettétek? Kötelező olvasni! Ha máshogyan nem megy akkor majd jönnek a kötelező olvasmányok. Az otthoni kötelező olvasás. Ha nem jön magától az érzés – amikor én azt jónak látom – akkor marad a kényszer…nem maradt más, TI akartátok! Meg kell tanulnotok, hogy hol a helyetek.
Nem szerettek írni? Hát jó! Akkor kötelező naplót írnotok. Majd így talán megszeretitek. Meddig kell írni? Hát amíg én mondom addig! Ha nem csináljátok minden nap? Akkor majd BÜNTETÉSBŐL hangosan fel kell olvasnotok belőle mindenki előtt egy-egy részt! Jó kis megszégyenítő móka lesz, de így majd megtanuljátok, hogy milyen jó írni! És azt is, hogy hol a helyetek!
Ugye már egyre jobban élvezitek az olvasást?
Nem? De miért?
Igen? Amúgy mindegy is!
Úgy ítélem meg, hogy rosszak voltatok! Ezért BÜNTETÉSBŐL (kávé)szünetben egy könyvvel a kezetekben ültök és olvastok! Persze csak azért, hogy lenyugodjatok. És végre normálisak legyetek! Mert ez így tarthatatlan! Meg kell tanulnotok hol a helyetek!
Ugye kedvet kaptatok az írás-olvasáshoz, könyvek birodalmához, naplózáshoz, kalandos tanuláshoz?
Zavarják páran az órát és elfogytak a módszerek? Kollektív BÜNTETÉS kell nektek! Majd akkor megtanuljátok, hogyan kell jól viselkedni. Van, aki nem érti, hogy mi történik, mert ő nem volt részese ennek? Nem érdekel! Majd rájön magától. Most pedig BÜNTETÉSBŐL magyar órát tartok nektek. Értelmezhetetlen szöveget kell értelmeznetek, ami összefügg a viselkedésetekkel. Nem értitek hogyan? Ti bajotok. Én nem magyarázom el nektek. Mikor tanuljátok meg végre, hogy hol a helyetek?
Kezelhetetlenek vagytok, ezért mostantól mindenki rosszabb jegyet kap! És még azzal is BÜNTETLEK, hogy mostantól nem beszélek veletek. Órát helyettesítek? Hát jó. Tessék, itt a feladat. Én nem magyarázom el nektek. És most kimegyek és nem is kérdezhettek. Így kell ezt csinálni, majd megtanuljátok, hogy hol a helyetek. Páran összeszerveződtök és eljöttök bocsánatot kérni tőlem, hogy kiengeszteljetek? Hát jó. Nagy kegyesen megbocsátok nektek. De előtte részletezzétek, miért kértek bocsánatot. Nehogy csak színészkedjetek itt nekem.
Ugye most már tudjátok, hogy hol a helyetek?
Ugye megjavultok végre?
Ugye, hogy megmondtam milyen jó az írás-olvasás-tanulás! Ugye?!
Nos, működött a kísérlet? Szeretnétek még tanulni, új tudást szívni magatokban? Élvezitek az írást, olvasást?
A Harry Potter-filmeket nézve szinte mindenki megborzongott, amikor Dolores Umbridge rózsaszín kosztümben, bájolgó mosollyal vezette be a legkegyetlenebb módszereket. A kezdetben ártatlannak tűnő, udvarias szigor lassan mérgező kontrollá változott: elnyomta a diákok véleményét, tiltott minden önálló gondolkodást és a tanulás helyett csupán szabályok bemagoltatását követelte. De talán az egyik legmegdöbbentőbb pillanat az volt, amikor Harry büntetése során saját bőrébe kellett vésnie: „Nem szabad hazudnom.” A fizikai fájdalom és a pszichológiai terror keveréke sokakat felháborított a képernyő előtt. Kár, hogy a valóságban is léteznek hasonló minták – csak a módszerek kifinomultabbak, és nem hagynak látható sebeket. Ha létezne egy UV lámpa, amivel a lelki sebeket lehet kimutatni, akkor sikítva menekülnénk egymás látványa elől.
Én nem fogom fel, hogy mi értelme annak, ha azzal büntet valaki, amit (elvileg) meg akar szerettetni, meg akar tanítani. És persze sok minden mást sem értek. De ez most mindegy.
Vajon milyen generáció nőhetne fel, ha az oktatás alapja az önismeret, tiszta kommunikáció, kritikus gondolkodás és relaxációs technikák, művészetek lennének? És mi lenne, ha ezekből először pont a pedagógusoknak kellene vizsgáznia, mielőtt a gyerekek közelébe mehetnének?
És ha ez távoli vízió, mi lenne, ha ezek a módszerek legalább részei lennének az oktatásnak, nevelésnek?
Persze ehhez az kell, hogy mi felnőttek példát mutassunk. Itt a nagy kihívás…mert:
NEM AZ ÚJ GENERÁCIÓK SZÜLETNEK ELCSESZETTNEK!
MI TESSZÜK UGYANOLYANNÁ ŐKET, AMIVÉ MI IS VÁLTUNK.
Kritikus gondolkodás, folyamatos önismeret és kommunikációs eszközök hiányában.
Szóval hajrá! Sosem késő magunkon dolgozni. Persze semmi kényszer! Mert ugyen…olyan ez is, mint az olvasás…egyszer majd megérik a helyzet, ha hagyjuk.
