Pizza, Kávé, Milánó

január 16, 2024

“Minden év csak ugyanolyan lesz, ha te nem változol.”

Tavaly úgy kezdtük az évet, hogy rengeteg tervünk volt. Leírtuk egymásnak, hogy miből szeretnénk többet, min akarunk változtatni. Sok közös, együtt töltött, minőségi idő, programok, színház, utazások. Kimondottan azt is leszögeztük, hogy nem hozzuk fel kifogásnak az idő- és pénzhiányt, hanem keresünk kreatív és alternatív megoldásokat.

Aztán mondjuk úgy, hogy nem valósult meg szinte semmi. Miért? Jött is az automatikus válasz egyből: pénz- és időhiány. Na, persze a klasszikusok.

De ha őszintén visszanézünk, akkor az energia volt az, amit nem tettünk bele, mert igen…nagyon nehéz volt. Igen, mégsem alakultak a tervek szerint a dolgok. De talán ennél többre lettünk volna képesek, ha tudatosak vagyunk.

Közösen eldöntöttük most év végén, hogy befejezzük a negatív sztorijaink mesélését magunknak és inkább a teremtésekre koncentrálunk. Nekivágunk, aztán majd lesz valahogy.

Így történhetett meg, hogy hirtelen felindulásból megvettem tavaly ősszel egy akciós, milánói repülőjegyet. Azaz kettőt 🙂 és megfűszereztem egy kis mindsettel.

Nem azt mondtam, hogy nincs pénzünk most arra, hogy utazzunk. Hanem azt, hogy kimegyünk egy napra kávézni és pizzázni. Ennyi és nem több.

Mi volt Botond válasza? “OK, szuper! Menjünk! De maradjunk egy éjszakát! Nehogymár ne tudjuk valahogy ezt megoldani.”

És most itt vagyunk.

És Milánó sosem volt a kedvenc városom, mert nekem itt minden a vásárlásról szól, az meg kevésbé inspirál. De ide volt olyan jegy, amit be tudtam vállalni és nem akartam több kifogást, hogy akkor miért is NE induljunk el.

És nagyon sokat utaztam a múltban, de valamiért állandó gyomorgörcs és rohanás volt az indulás mindig. Most meg minden olyan laza és könnyed volt.

Pedig

⁃ tegnap este tudtam csak elmenni cipőt, táskát beszerezni, mert nem jutottam oda hamarabb és zárás előtt fél órával végeztem, de sikerült,

⁃ ma nagyon hajnalban kellett kelnem a kötelező hajmosásom és pakolás miatt, de nem volt semmi rohanás és még reggeliztünk is,

⁃ eltévesztettük a reptéri parkolót, és késéssel érkeztünk, de nem számított,

⁃ ki kellett dobnunk egy teljesen új, karácsonyra kapott doTERRÁS krémet, mert 120 ml volt és nem vettem észre otthon – mondjuk ez nekem nem volt könnyű, de Botond kivette a kezemből, hogy majd inkább ő megcsinálja, mert látja, hogy ez nekem most nehéz,

⁃ Milánóban a busznál közölték, hogy rossz napra foglaltuk a transzfert, de aztán kiderült, hogy ők látják rosszul.

Szóval lehettem volna stresszes sokmindenért vagy csak megszokásból, de valamiért nem voltam.

És ma megálltunk a dóm előtt a téren a napos, hideg időben, sapkában, sálban, kesztyűben a forgatagban, egymás kezét fogva és akkor Botond azt mondta: “hát itt vagyunk! Ezt akartuk és megcsináltuk. Kijöttünk kávézni Milanóba.”

Kissé fárasztó volt a nap és mondhatjuk, hogy nem csináltunk semmit. Este 6kor már visszajöttünk a szállodába, mert nagyon hideg volt. De álltunk a liftnél és azt mondtuk: a célunkat már régen elértük azzal, hogy nem csak álmodoztunk, hogy mit lehetne, meg a kifogásokat kerestük, hogy miért pont oda ne, hanem tényleg felszálltunk arra a gépre és kávéztunk egyet egy szuper helyen.

Sőt túl is teljesítettük, mert maradunk egy éjszakát, lesz egy plusz fél napunk, ettünk egy nagyon finom croissant-t, sétáltunk, nézelődtünk, találtunk egy extra finom empanadázót, új dolgokat tapasztaltunk, együtt voltunk.

A repülőn 1,5 órán át csak írtam és írtam a naplómba. Éreztem, hogy végre kiszabadultam, van terem, szabadon áramolhatnak a gondolataim, visszatér az erőm és érzem, hogy a magamnak feltett kérdéseimre igazi, inspiráló válaszok jönnek. Többszörösen megérte kiszakadni a szokásos életünkből és merni valami jelenleg irreálisnak tűnőt, nem logikusat, de energiával feltöltőt, izgalmasat csinálni. Van egy olyan érdekes érzésem is, mintha azzal, hogy felszállt a repülő és más perspektívából láttam a tájat, hirtelen a saját gondolataimra is felülről láttam rá.

Holnap meg jöhet a pizza! És még több olasz kávé! És ha nem fagyunk meg, leírom majd mi mást hoz nekünk a bátorságunk és vajon mit fogunk csinálni itt fél napig a havas esőben? 😀

Vélemény, hozzászólás?

Your email address will not be published.

Ez is neked való!

Esküvőszervezés, dekoráció, avagy a boldogság-gyár másik oldala

Hétvége. Esküvő. Dekoráció. Szervezés. Hosszú évekig erről szóltak a nyarak,

Sírjon csak az a gyerek!

Olyan érdekesen működik az agyunk. Vannak bizonyos fogalmaink velünk történő