Velünk született adottság vagy fejleszthető terület?

Az autentikus kommunikáció nem technika. Nem stratégia. Nem is elsősorban íráskészség. Hanem önismereti kérdés.

A tartalomkészítés ma elsősorban marketingeszközként él a köztudatban. Én viszont egy másik oldalát szeretném megmutatni: azt, hogy lehet az önismeret és az önkifejezés eszköze is.

Számomra a tartalomkészítés nem cél. Hanem következmény.

És a kreativitás az a folyamat, amely ezt lehetővé teszi.

Gyerekkorom óta azt hallottam, hogy a kreativitás egy velünk született tehetség. Valakinek vagy van, vagy nincs. Saját magam kapcsán úgy gondoltam, hogy ez egy szuperjó adottság, csak nem jó semmire.

Érkeztek hozzám a vállalkozók, hogy segítsek olyan tartalmat készíteni, ami igazán róluk szól és mindannyian ezeket a mondatokat mondták:

„Nekem nincsenek ötleteim.”
„Én nem tudok írni.”
„Nem vagyok kreatív.”

Minél többet dolgoztam velük, annál jobban láttam, hogy sokaknál van egy gát, ami egyszer csak átszakad és kiárad a kreatív energia. Annyira hálásak voltak érte, hogy ezen átsegítettem őket és a folyamat közben valahogy mindig kiderült, hogy ehhez az energiához régebben még hozzáfértek, csak különböző külső hatások miatt elvesztették az önbizalmukat, féltek használni, megmutatni, hogy mi van bennük. Ez nagyon izgalmas volt nekem és elkezdtem kutatgatni, olvasni a témában.

Rátaláltam Tina Seeling: A kreativitás tudománya c. könyvre.

Tina Seelig a Stanford Egyetem professzora, aki évtizedek óta a kreativitást, az innovációt és a vállalkozói gondolkodást kutatja. A könyveiben nem azt próbálja megfejteni, hogy mitől lesz valaki zseni, azt vizsgálja, hogyan születnek az új ötletek és hogyan lehet olyan környezetet teremteni, amiben a kreativitás kibontakozhat.

Tehát a kreativitást nem adottságnak tekinti, hanem egy folyamatnak, ami szerinte a képzelettel kezdődik. Ő alkotta meg az Invention Cycle, vagyis az alkotás körforgásának modelljét.

A modell lényege, hogy egy ötlet megszületése nem egyetlen pillanat, hanem egymásra épülő szakaszok sorozata.
És ami talán még fontosabb: mindegyik szakasz más gondolkodásmódot és más képességeket igényel.

Hogyan működik a kreatív folyamat?

Az egész a képzelettel kezdődik.

A képzelet azt a képességet jelenti, hogy el tudsz képzelni valamit, ami még nem létezik. Ehhez elengedhetetlen a kíváncsiság. Amikor nyitott vagy egy témára, kérdéseket teszel fel, olvasol róla, eljátszol oda tartozó gondolatokkal és így összefüggéseket veszel észre.

Itt születik meg az inspiráció. Seelig szerint ehhez valódi bevonódásra van szükség. Arra, hogy ne csak átrohanjunk a világon, hanem észrevegyük azt, ami körülöttünk történik.

2. A következő lépés a kreativitás.

Itt már nem csupán elképzelsz valamit, elkezdesz vele dolgozni, játszol az ötletekkel, összekapcsol dolgokat, amik elsőre nem illenek össze, kísérletezel, próbálkozol, újabb kérdéseket teszel fel, mélyebbre mész.

„A kreatív ötletnek nem kell forradalminak lennie. Elég, ha neked új.„

Ez elsőre talán egyszerű mondatnak tűnik, pedig nagyon fontos igazság van benne, mert a legtöbben azért nem merünk alkotni, mert azt hisszük, valami teljesen eredetit kell létrehoznunk. Pedig a kreativitás sokszor nem más, mint meglévő dolgok új összekapcsolása.

3. A harmadik szakasz az innováció.

Itt történik meg az a váltás, hogy az ötlet már nemcsak benned létezik. Formát ölt, megvalósul, lesz belőle valami, amit csak te tudsz elképzelni. Egy könyv, egy videó, egy szolgáltatás, egy új módszer, egy termék. Valami, ami mások számára is használható és értékes. És ez is egy fontos lépés.

4. A negyedik szakaszt Seelig vállalkozói szemléletnek/vállalkozói szellemnek nevezi.

Ez nem azt jelenti, hogy mindenkinek vállalkozást kell indítania. Egy ötlet akkor kezd igazán élni, amikor már mások is látják, amikor meg mered mutatni és eljut másokhoz, hatással van rájuk, értéket teremt.

És nem ér véget itt a folyamat, mert ez nem egy lineáris dolog. Egy körforgás.

Amikor az ötleted eljutnak másokhoz, új gondolatokat indít el bennük. Ők is inspirálódnak, elképzelnek valami újat, ezzel újra indul az egész folyamat.

Hogyan veszítjük el a kapcsolatot a kreativitással?

Ha Tina Seelig azt mutatja meg, hogyan működik a kreatív folyamat, akkor Julia Cameron arra keresi a választ, hogy miért szakadunk el tőle.

A művész útja című könyvében azt írja, hogy nem azért nem alkotunk, mert nincs bennünk kreativitás. Egyszerűen az történik, hogy útközben megtanuljuk elhallgattatni.

Gyerekként természetes volt rajzolni, énekelni, mesélni, történeteket kitalálni, alkotni, játszani. Nem azért csináltuk, hogy jók legyünk benne. Egyszerűen csak örömöt okozott.

Aztán valahol útközben megjelent a kritika.

„Ez nem elég jó.”
„Ne bohóckodj.”
„Ebből nem lehet megélni.”
„A testvéred sokkal ügyesebb.”

Julia Cameron ezeket kreatív sebeknek nevezi. Olyan élményeknek, amelyek miatt lassan elkezdjük elhinni, hogy nem vagyunk kreatívak.

Pedig nem a kreativitásunk tűnik el, hanem a biztonságérzetünk. És ez nagyon fontos.

Vissza lehet találni hozzá?

Julia Cameron szerint igen és én is ezt tapasztalom, mióta a programjaimba beépítettem a kreatív felépülést célzó elemeket, feladatokat.

Először újra kapcsolatba kell kerülni önmagunkkal. Ezért írunk reggeli naplót, ezért csinálunk randi magunkkal programokat, ezért fontos, hogy tudjunk magunkkal és a gondolatainkkal egyedül lenni.

Ezek nem mágikus gyakorlatok, lehalkítják a külvilág hatalmas zaját és befelé visznek.

Mindannyian kreatívnak születünk. Csak út közben meggyőzzük magunkra róla, hogy ez másképp van.

Mindenki kreatívnak születik?

Bob Proctor egészen más oldalról közelíti meg ugyanezt a kérdést.

Ő azt mondja, hogy minden ember hatalmas kreatív potenciállal születik. A különbséget nem a velünk született képességeink jelentik, hanem azok a hiedelmek, amelyeket útközben magunkra veszünk.

Ezeket pedig befolyásolja a család, az iskola, a környezet és kialakul a megfelelési kényszer, félelem a hibázástól. Lassan megtanítanak bennünket arra, hogy biztonságosabb másokat követni, mint új utakat keresni. És egy idő után már nem is kérdezzük meg magunktól, mire vágyunk valójában. Csak azt, hogy mit várnak tőlünk.

Mire jutottam én?

Három különböző ember.
Egy Stanford professzor.
Egy művész.
Egy motivációs előadó.

És mégis ugyanoda jutnak: a kreativitás nem tűnik el, nem a kiváltságosok jutalma, nem fogy el.

A kreativitás egy belső forrás, amihez különböző okok miatt elveszítjük a kapcsolatot.

Ezért keresem először az EMBERT és nem a tartalmat. Ezért olyan fontosak számomra a mély kérdések és beszélgetések. És ezért szervezek olyan programokat is, ahol egyszerűen csak kiszakadunk a hétköznapokból.

Látszólag az Elviszlek a MOSTBA! közösségi piknikek és programok távol áll a tartalomkészítéstől. De ha idáig jutottál az olvasásban, biztosan érted, hogy mennyire fontos és szerves része az egész folyamatnak.

Mit jelent ez a tartalomkészítés szempontjából?

Sokan azzal a problémával érkeznek, hogy nem elég kreatívak, segítsek „megtanulni”, hogyan kell tartalmat készíteni.
Mások pedig azzal, hogy túl sok az ötletük és nem tudják hol kezdjék.

Azt hiszi, hogy a legfontosabb kérdések ezek:

Mit posztoljak?
Hogyan adjam el?
Hogyan építsek személyes márkát?

Én erről kicsit mást gondolok. Szerintem ezek már a folyamat legvégén van.

Előtte rengeteg kérdést kell tisztázni magunkban, különben tévútra mehet a kommunikáció és lassan a kiégéshez vezet. Saját magunk megismerése, megfigyelése, a képzelet, a kíváncsiság, az inspiráció, a játék, a kísérletezés.

Ezekből születik az a gondolat, amit később mások is értékesnek találnak és ami végeláthatatlanul érdekel minket, ami biztosítja a bevonódást, ami inspirációt ad, ami a kreativitáshoz vezet és ami az innovációt hozza.

Amikor elkezdjük a közös munkát, nem a tartalomkészítéssel indítunk, hanem a kör elején. Rengeteg, mélyre menő kérdéssel, az alkotói identitás felfedezésével.

Mert ha ezek nincsenek meg, akkor hiába tanítunk kommunikációs technikákat vagy marketingeszközöket. Nem lesz miből építkezni.

A kreativitásnak tér kell.

Az agyunknak szüksége van olyan időszakokra, amikor nem folyamatosan reagál, hanem hagyja összekapcsolódni a gondolatokat.

A kreativitáskutatásban ezt gyakran inkubációs szakasznak nevezik. Amikor látszólag nem dolgozunk a problémán, az agyunk akkor is összekapcsolja a korábbi élményeket, emlékeket és információkat. Ezért születnek meg sokszor a legjobb ötletek séta, vezetés vagy akár mosogatás közben.

Nem véletlen, hogy annyi író, tudós és feltaláló esküdött a sétára.

Nem véletlen, hogy egy kézzel végzett alkotó tevékenység közben egyszer csak megérkezik egy gondolat, amin napok óta hiába dolgoztunk.

Én ezt folyamatosan tapasztalom. A legtöbb ötletem vezetés közben születnek. Egyszerűen a monotonitás, egyirányú fókusz és a haladás hatására bekapcsolnak a mélyebb rétegű gondolataim és végre nem a külvilág impulzusaira reagálok, van ideje és tere az ötleteimnek.

Az is biztos, hogy ezekben az állapotokban nem akarok mindenáron megoldani valamit, csak hagyom, hogy a gondolatok össze-vissza szárnyaljanak, csapongjanak.

Szerintem ma nem inspirációhiányban élünk.
Hanem impulzustúltengésben.

Folyamatosan görgetünk, videókat nézünk, podcastokat hallgatunk, tanulunk, jegyzetelünk, nem győzzük kapkodni a fejünket annyi infó zúdul ránk. Egyszerűen nem is marad idő arra, hogy ebből a kavalkádból saját gondolat szülessen, hogy szintetizáljuk, ami beáramlott.

A kreativitás az a képességünk, hogy kapcsolatokat fedezzünk fel olyan dolgok között, amelyek elsőre nem kapcsolódnak egymáshoz

Hogy új nézőpontból lássunk rá egy helyzetre.
Hogy megoldást találjunk egy problémára.
Hogy alkalmazkodjunk a változásokhoz.
Hogy elképzeljük azt, ami még nem létezik.

Ezért van hatással az életünk szinte minden területére.

A kapcsolatainkra, a döntéseinkre, a munkánkra, a vállalkozásunkra, az anyagi helyzetünkre, a biztonságérzetünkre.

Ezért gondolom, hogy az autentikus kommunikáció nem ott kezdődik, hogy mit posztolj. Az a kérdés, hogy egyáltalán kapcsolatban vagy-e önmagaddal.

Észreveszed-e, mi foglalkoztat.
Milyen kérdések nem hagynak nyugodni.
Miben hiszel.
Milyen történeteket ismételgetsz magadban.
Mi az a nézőpont, amit csak te tudsz hozzátenni a világhoz.
És ezt hogyan tudod összekapcsolni a vállalkozásoddal.

Ezért olyan fontos témám a kreativitás. Ezért alapozom a programjaimat a kreatív blokkok feloldására.

Hogyan lehet újra kapcsolatba kerülni azzal a belső forrással, ahonnan az ötleteink születnek?

Találd meg az alkotói identitásodat!
Ezért a Brand Esszencia programban VELED kezdünk. Megkeressük, ki az az ember, aki írni, videózni fog. Ki vagy te alkotóként?

2. Bontsd le a kreatív blokkjaidat és alkoss önazonosan!
A Magnetikus írás 1:1 programban azokon a kreatív blokkokon dolgozunk, amelyek megakadályoznak abban, hogy önazonosan alkoss. Mert a legtöbbször nem az ötletek hiányoznak, hanem a bátorság, a biztonságérzet vagy a saját hangunkba vetett bizalom.

3. Alkoss közösségben, tedd fenntarthatóvá a tartalomkészítést az életedben!
A Creative Cluster vállalkozói alkotóközösségében azon dolgozunk, hogyan lehet ezt a belső alkotói forrást hosszú távon is táplálni, fenntarthatóvá tenni a tartalomkészítést.

4. Randizz magaddal, tápláld az inspirációdat!
Az „Elviszlek a MOSTBA!” programokon pedig egyszerűen teret adunk a kreativitásnak, mert a kreativitás oxigén a léleknek és megfullad, ha be van zárva és kényszerből kell léteznie.

Azt tapasztalom – és ezt a kutatások is megerősítik –, hogy amikor végre teret adunk a saját gondolatainknak, akkor valami megváltozik.

Több ötletünk lesz, elkezdjük meghallani a saját hangunkat, megoldásokat találunk a problémáinkra. És az autentikus kommunikáció valójában itt kezdődik. Saját magunk megfigyelésénél.

A kreativitás nem tehetség. Hanem kapcsolat önmagaddal.