admin
A kisebbik fiam szeret írni. Sokszor kapok tőle ajándékba mesét. Nem hosszút, nem bonyolultat, de sajátot, rajzokkal illusztráltat. Nagyon erős a kreativitása, élénk a fantáziája és imádja a varázsvilágot és a karácsonyt. Szeretném, ha minél tovább megmaradna nála a csodavárás, kíváncsiság és ezáltal a bevonódás képessége.
Szóval egyik este az autóban hazafelé bemondta, hogy ha hazaérünk írjunk mesét! Így aztán leült és nagy lendülettel írni kezdett. Ilyenkor, amikor a kreatív energiáink összetalálkoznak, jól tudjuk egymást bepörgetni képzeletbeli dolgokra. Így született az is, hogy mi lenne, ha ez egy adventi mese sorozat lenne. Minden napra egy mese. És valahogy a barátoknak is megmutatnánk.
Persze továbbgondoltam és megjelent a fejemben egy mesekönyv, amibe írni, rajzolni, firkálni lehet. Ami megerősíti a gyerekeket abban, hogy merjenek hinni a mesékben, a csodákban…..magukban. Mert egyébként az ellenkezőjét sulykolják belénk: gyere le a felhők közül! ne álmodozz, azért nem fizetnek! a művészetből nem lehet megélni. csodák csak a mesékben vannak…
Vajon milyen lenne a világunk, ha az a bölcsesség, amivel megszületünk nem ölődne ki belőlünk és tudatosan teremtenénk gondolatainkkal, rezgésünk emelésével az életünket. Ezt is adja az írás. Csak kár, hogy ezt nem tanítják. Mire egy gyerek megtanul írni, addigra meg is utálja vagy megunja vagy gépiesen csinálja, de ha szereti sem tudja miért. Mert az írást (is) úgy tanítják, mint egy szükséges, kötelező dolgot, amit márpedig meg kell tanulni és kész! Miért? Mert muszáj. Mert mindenki tud írni.
Mi lenne, ha már nagyon korán megtapasztalhatnánk, hogy az írásnak is varázsereje van?
Amikor eldöntöttük, hogy adventi mesét írunk, azonnal belelkesedtem. Máskor is írtam már a fiúknak élménymeséket, de ez most izgalmas kalandnak ígérkezett. Rögtön felcsillant a szikra a fejemben, hogy mi lenne, ha ez nem csak egy mese lenne, hanem egy naplózási lehetőség is, ahol a mese fonalán keresztül mutatnánk másik nézőpontokat. Adnánk lehetőséget az írás megszeretésére. Belevinnénk a pozitív gondolatok erejét is és kísérletezésre adnánk teret.
Így született meg a mesenapló. Eleinte azt hittem ez egy gyors szülés lesz….de aztán nem az lett. Elkészült és szeretnénk, ha minél több gyerekhez, családhoz eljutna. A mesék nagyon egyszerűek, a feladatok elgondolkoztatóak és remélhetőleg nagy hatásúak.
Egy idő után a mesterséges intelligenciát is bevontuk. Azért, mert arról is azt gondolom, hogy minél előbb meg kell tanulni jól használni. Nem hülyeségekre. Ahhoz, hogy ez jól menjen nagy fokú szövegértésre, kritikus gondolkodásra és kreativitásra, figyelemre van szükség. Valahol le kell tenni ennek az alapjait és a legjobban úgy lehet tanulni, ha van egy konkrét célunk is vele és ezáltal megvalósulhat egy víziónk. Motiváció-bevonódás-kreativitás-innováció-vállalkozói szellem. A mi víziónk most ez a mesenapló volt.
Az utolsó napokban úgy aludtunk, hogy én írtam a laptopon és állítgattam a technikai hátteret, ő pedig azt kérte, hogy nézhesse, amit csinálok és azon alhasson el. Engedtem, mert ez most más. Ez egy közös alkotómunka, amit izgatottan követtünk végig mindketten és még izgatottabban várjuk, hogy vajon tetszik-e majd és hogyan, kiknek segít A Nagy Szaloncukorválság című Adventi MeseNaplónk.
Ezen az oldalon minden nap kinyílik egy ablak és mögötte ott vár a mese következő része.
Boldog karácsonyvárást kívánunk: Mariann és Vili
U.I. 💕A mesenaplót szeretettel készítettük mindenkinek, aki értékesnek találja, akinek más nézőpontot, örömöt, játékosságot, kíváncsiságot hozhat az életébe.
Ha tetszik és szeretnéd támogatni, akkor szívesen fogadjuk a hozzájárulásodat, felajánlásodat (Kőszegi Mariann, 11773030-11411033, Adventi Mesenapló felajánlás címen). Nekünk az is hatalmas öröm, ha csak követed az ablakok nyílását és végig velünk tartasz.
Azért választottam a felajánlásos formát, mert szeretném, hogy a szerzőtársam már most megtapasztalhassa, hogy lehet ✨ nagyot álmodni, érdemes kreatívnak lenni és ha valamit szívből csinálunk, akkor váratlan meglepetések érkezhetnek hozzánk.
