A lila csillámpor rejtélye
Lirion és Thalmar izgatottan követték a tisztáson talált apró lábnyomokat, amelyek egyre mélyebbre vezették őket az erdő sűrűjébe. A nyomok furcsák voltak: kicsik, mégis mélyek, mintha valaki nagy súlyt cipelt volna. A két manó csendben haladt, figyelve minden apró részletet.
– Szerinted kié lehet ez a nyom? – törte meg a csendet Thalmar.
– Talán valakié, aki tud valamit a szaloncukrok eltűnéséről – válaszolta Lirion elgondolkodva. – ✨ Mi lenne, ha ma a kíváncsiság vezetne minket? Figyeljünk minden apróságra, ami segíthet a rejtély megoldásában.
Az erdő mélyén a világ egyre csendesebbé és titokzatosabbá vált. A hó tompán hullott, a levegő friss és hűvös volt. A fák mintha figyelték volna a két manó minden lépését.
Egyszer csak Lirion felkiáltott:
– Nézd! Ott, a bokor alatt valami megcsillant!
Thalmar odasietett és egy elhagyott szaloncukorpapírt talált. A csomagoláson halvány, lila csillámpor maradványai szóródtak szét. Lirion felvette a papírt és alaposan megvizsgálta.
– Ez olyan, mint a Krampusz köpenyén lévő csillám – mondta izgatottan Thalmar. – Ez egy nyom!
Lirion homlokráncolva nézte a papírt.
– De miért hagyta itt? És miért vannak ezek a mély lábnyomok? Vajon tényleg a Krampusz lehetett, vagy valami másról van szó? – töprengett.
Ahogy továbbmentek, Lirion elgondolkodott. Mi van, ha a Krampusz tényleg elvitte a szaloncukrokat. De vajon miért tette? Gonoszságból? És mi van, ha valamiért szüksége volt rájuk? Talán nem is rossz szándék vezérelte, hanem valami más, amit most még nem tudunk. Milyen gyorsan ítélkezünk, ahelyett, hogy megkérdeznénk mi az igazság. A nyomok egyértelműen hozzá vezetnek. – így morfondírozott magában, majd hangosan már ezt mondta ki:
– Mi lenne, ha ma úgy képzelnénk el a Krampuszt, mint aki nem ellenség, hanem akinek valamiért nagy szüksége volt arra, hogy elvigye a szaloncukrokat? Talán játszani akart vagy valami hiányzik az életéből, amit ezekkel pótolt. Létezhet még sok más magyarázat is, ne ítélkezzünk. Járjunk inkább utána! – mondta Lirion.
Thalmar bólintott.
– Ez egy jó gondolat. Néha más szemszögből kell néznünk a dolgokat, hogy megértsük a teljes képet. Meg kell kérdeznünk tőle, hogy ő vitte-e el a szaloncukrokat és ha igen, akkor miért tette?!
A két manó új lendülettel indult tovább. Követték a nyomokat, amik egy kis tisztáson álló öreg tölgyfához vezettek. A fa törzsén egy másik, apró ajtót pillantottak meg. Az ajtó körül halvány lila csillám ragyogott, mintha valami különleges erő áradt volna belőle.
– Ez biztosan a következő lépés, amit meg kell tennünk! – mondta izgatottan Thalmar. – De vajon mit találunk most az ajtó mögött?
📝 Írj a naplódba ezekről a kérdésekről! Ha van kedved, rajzolj is!
✨ Mi az, amit ma más szemszögből nézhetnél, hogy jobban megértsd? (ha nehéz a kérdés, kérd a szüleid segítségét!)
✨ Szerinted a Krampusz vitte el a szaloncukrokat? És vajon miért vihette el őket? Képzeld el, hogy a Krampusznak van egy titkos naplója, amibe leírja, hogy miért szórta szét a szaloncukrokat és hogy milyen érzései vannak most. Talán magányos? Vagy valami szomorú dolog történt vele? Talán azt szeretné, hogy valaki játsszon vele? Vagy mi más lehetséges még itt?
㊙️ Titkos küldetésed a következő meséig:
Itt vagy Manóföldön, a már megszokott, kényelmes, csodás, meleg házikóban. Az ablakon keresztül látod a havas tájat, miközben a varázslatos naplódat írod és a kérdéseken merengsz.
Thalmár üzenete: „Az érzéseid fontosak, olyanok mint egy iránytű. Neked és mások számára is. Beszélj róluk!„
☀️ Reggeli feladat: Mi az, amit ma, ha máshonnan nézek, új lehetőséget láthatok?
🧙🏻♀️ Napi varázslat: Ma gondolj az érzéseidre úgy, mintha egy hidat építenének közötted és mások között. Bármit is érzel, az segíthet abban, hogy jobban megértsd magad és másokat.
🌙 Esti varázsfeladat: Rajzolj egy képzeletbeli lufit, aminek a belséjben az az érzés van, amit ma a leggyakrabban éreztél! Írd rá az érzés nevét és ha szeretnéd, díszítsd ki, ahogy csak szeretnéd! Ha volt egy nehéz érzésed, rajzold le, ahogy elszáll és megkönnyebbülsz.
🪄 TITOK: Tudtad, hogy néha, ha valaki furcsán viselkedik, az csak azért van, mert nem tudja, hogyan mondja el, hogy mi bántja őt? Ezért nagyon fontos, hogy ne higgy el mindent, amit mások mondanak rólad, főleg ha azt mondják, hogy „rossz” vagy. Senki sem „rossz”! Csak néha elveszettek vagyunk, és nem találjuk a szavakat az érzéseinkhez. Kérd meg szüleidet, hogy gyűjtsetek össze együtt érzéseket. Írd le ezeket a naplódba és rajzold is mellé, hogy mit jelentenek. Így könnyebben beszélsz majd róluk, ha szükség lesz rá.
Ha valami bánt, próbálj meg beszélni róla. Mondd el, hogy szomorú vagy, dühös, vagy hogy egyedül érzed magad. Mindig van valaki, aki szeretne segíteni neked, még akkor is, ha elsőre nem tudja, hogyan. Akkor tud segíteni, ha érti és átérzi, hogy mi történik veled. Ezért van szükség az érzéseid kifejezésére. Neked ki az, aki mindig odafigyel rád és megért téged?