Meg is csináljuk őket.
Együtt.
Hatalmas zaj van a világban.
Megdöbbentő hosszúságú feladatlistáink vannak, és a hétköznapok sokszor egyszerűen felőrölnek.
Vállalkozóként elvileg mindenhez kellene értenünk. Az elmúlt években elképesztő mennyiségű tudásanyag zúdult ránk, ami egy ideig még előre vitt, de aztán sokkal inkább kontraproduktívvá vált.
Az elmúlt években újra és újra azt hallom az ügyfeleimtől, hogy
rengeteg, sokszor százezrekért megvett tananyag a laptopon,
amiket vagy el sem kezdenek, vagy ha mégis, akkor sem találnak fogást a sok feladaton, tennivalón, nem tudják hol vágjanak bele a megvalósításba.
Mindig jön valami új.
Egy új módszer, egy új rendszer, egy új ígéret és sokakat egyszerűen lebénít az információhalom. Megállíthatatlanul tanulnak, ezzel halogatva a megvalósítást, mert úgy érzik nem állnak még készen. Mert a külvilág pont ezt sugallja: nem állsz készen, még tanul tőlem! Akkor tuti mindent tudsz majd, ha az „én anyagomat” veszed meg. Addig ne is kezd bele, amíg „ezt-azt” nem tanultad meg. Ne erre menj, hanem arra. Ne arra menj, ha mégis amarra. Tényleg ez már őrület, ami folyik.
Azt sugallják és tanítják is vállalkozóknak ezek az anyagok, hogy hass a fájdalompontokra. Érd el, hogy azonnal vásároljanak. Befolyásolástechnikát tanítanak, amit amúgy rajtad is alkalmaznak és a végeredmény sokszor a teljes elbizonytalanodás.
Ügyfél visszajelzéseket olvasol, akarsz hinni, mert hiszen, aki ilyen sikeres csak tudja, hogyan kell csinálni. Csakhogy ez ennél sokkal árnyaltabb, mert ki tudja, hogy aki sikert ért el, amögött milyen és mennyi kudarc, zsákutca, újraértelmezés, munka van.
Nem beszélve arról, hogy a hozzáállásunk, belső elakadásunk, kreatív blokkjaink mind különböznek és ezek megdolgozása nélkül nehezen jön a siker. Van, akinek az jelent kihívást, hogy nincs pénze. Másnak meg hidd el pont az, hogy van. Hiába tűnik ez a két téma teljesen ellentétesnek, egy tőről fakadnak és ezt is saját tapasztaltból mondom.
Na, és egyáltalán mi is a siker? Mit jelent az, hogy sikeres vagy az életedben? Hogy „sikeres” vállalkozó vagy? Miért? Mert sok pénzt keresel? Vagy mert sok embernek adsz munkát? Vagy mert valami olyan ügyet támogatsz, ami fontos neked?
Vagy az a siker, amikor elfogadod, hogy pontosan ott tartasz, ahol tartanod kell, mert az út a lényeg és nem a végállomás. És akkor csak minden nap dolgozol magadért. Az álmaidért. És közben élvezed az utazást annak minden kihívásával.
A közös nevező szinte mindig ugyanaz
Halogatás, bénultság, káosz.
Nem látszik az irány, nincs fogás a dolgokon.
És idő sincs semmire.
„Apránként fogj neki” – szokták mondani.
De minek?
Melyik „aprót” válaszd, amikor minden egyszerre fontos?
Egyik feladatból zuhanunk a másikba,
és közben azt érezzük, hogy valójában nem haladunk.
Ismerős terep
Azért tudom ilyen részletesen, hogy mi zajlik belül, mert én is itt élek a Föld nevű bolygón. Vállalkozóként, anyaként, ugyanúgy zsonglőrködök én is, mint sokan mások.
A „szerencsém” az: a sors egyszerre áldott meg hatalmas kreativitással, tanulási vággyal és erős rendszerlátással. Ehhez jött hozzá az is, hogy parentifikált gyerekként (ennek is tud lenni előnye) azt tanultam meg, hogy „át kell rángatnom saját magamat a helyzeteken”. Addig nem állok meg, amíg nem sikerül.
Van egy szabályom: ha nem megy, ha végem van, ha csak feküdnék, akkor is minimum 1 mm-t haladjak minden nap a célom felé.
Nagyon nehéz. De bevált. Küzdelmes. És hosszú távon nézve látványos, elvégre a napi minimum 1 mm az éves szinten már legalább 3,65 méter.
A vágyott „majdhaidőmlesz”, ami soha nem jön el
Sokszor álmodoztam róla én is, hogy majd jön valaki, akivel átbeszélhetem, aki érti, aki megmutatja, aki segít. Aztán nem jött és mindig a saját kezembe kellett vennem a megvalósítás, így rengeteg dolgot tanultam meg.
Hányszor hangzott el a fejemben:
„Neked csak egy hét koncentrált, gyerekmentes, nyugodt időre lenne szükséged, hogy összerakd a gondolataidat és akkor végre tudnál haladni.”
Csakhogy ez az idő nem jött el vagy ha igen, akkor is ritka volt, mint a fehér holló.
Így maradt a megvalósítás a hétköznapokban.
És közben rá kellett jönnöm arra is, hogy a multitasking nem vezet sehová.
Hiába voltam büszke arra, hogy „én ezt is bírom”. Ami valóban előre vitt, az a fókuszált munka volt.
A deep work.
A minőségi tér, ahol meg tud jelenni a kreatív flow.
Van az a pont, amikor már nem inspirációra, újabb módszerre, tananyagra van szükség.
Hanem térre, jelenlétre és megtartásra.
Arra, hogy ne maradj egyedül a megvalósítással és végre merd elhinni magadról, hogy nem vagy csődtömeg és képes vagy a megvalósításra. Ezt a történetet át kell írnod a fejedben és ez egyrészt mély belső munka, másrészt az apró sikerek is segítik.
Amikor a projekt már túl régóta vár rád és el sem hiszed, hogy képes vagy megcsinálni
Ha egy nagyobb projekt régóta húzódik és újra meg újra ugyanott akadsz el,
akkor nem az akarással van baj. Nem veled van a baj. Nem lusta vagy. Nem halogatós. Nem szerencsétlen. Hidd el tudsz eleget, képes vagy rá és meg tudod csinálni.
Csak egyszerűen nincs meg a tér, ahol végre valakinek elmondhatod, átláthatod, lépésekre bonthatod és közben haladhatsz is.
Én is sokszor vágytam arra, hogy legyen valaki, akivel átbeszélhetem,
aki érti, aki segít átlendülni a holtponton.
Nem mindig volt ilyen ember.
Így a saját kezembe kellett vennem a megvalósítást.
És közben rengeteget tanultam.
Inspiráció helyett megvalósítás
A projektmegvalósító programjaim ebből a tapasztalatból születtek.
Nem motivációt adnak (bár a végén sokszor az történik).
Nem újabb rendszert kényszerítenek rád (bár gyakran kialakul egy működő struktúra).
És nem újabb tananyagot kapsz (bár biztosan tanulságos lesz a közös munka).
Amit adnak:
teret, időt, figyelmet és lendületet, haladást.
És a mai világban azt hiszem, ez felbecsülhetetlen.
Mi történik itt valójában?
Ez nem klasszikus co-working, bár arra is használhatod. Amikor több ember egy közös cél érdekében egymás mellett dolgozik, az is csodákra képes.
Ez annyiban más, hogy ha eljössz, pontosan tudod min dolgozol és milyen eredményt vársz. Amikor elakadsz, segítséget kapsz tőlem és ha az kell, kezembe veszem az egeret és segítek a megvalósításban.
Sokszor már attól tisztul a kép, hogy kimondod hangosan, ami eddig csak benned kavargott és valaki valóban figyel rád. Hogy egy kávé mellett elmondod a káoszt, ami a fejedben van és ettől megszületik a struktúra és te magad látsz rá a megoldásra.
Én ehhez értő figyelmet, gyakorlati tudást, segítő szándékot, kreatív és megengedő teret adok. Ennyi a varázslat.
Ha neked is van egy projekted…
…ami régóta ott van a háttérben, frusztrál, zavar, gondolni sem mersz rá és érzed, hogy most már nem akarod tovább halogatni, akkor lehet, hogy nem egyedül kellene nekifutnod.
A projektmegvalósító formákról – egyéni, csoportos és elvonulásos lehetőségekről – itt találsz részletes információt:
Nem mindent egyszerre kell megoldani.
De nem is kell örökké várni.
