Ugyanaz a módszer, más csomagolás?
Sokan gondolják, hogy az oktatási rendszer uniformizálni akar.
Hogy mindenkire ugyanazt a mintát húzza rá, miközben minden ember másként működik.
A „tanuld meg, mondd vissza, ez kell az életben, ez működik, ne kérdezz túl sokat csak csináld, akkor is ha értelmetlennek tűnik” logika sokak számára szorongató, kellemetlen, beszorító, utálatos volt. De nem volt választásunk. És szerintem ma sem nagyon van, ha az oktatást nézem.
Megtanultuk, hogy van egy helyes válasz, egy elvárt tempó és egy mindenkire érvényes mérce.
Ma már sokan nem szeretnék ugyanezt továbbadni a gyerekeiknek. Örülnek, hogy túlélték ezt a korszakot és már vége.
De nem könnyű ettől eltávolodni, amikor évtizedeken át ezen szocializálódtunk és tudat alatt ezek a minták épültek be.
A nagy kérdés, hogy vajon valóban hátrahagytuk ezt a rendszert?
Vagy csak szerepet cseréltünk benne?
Mert miközben kritizáljuk az iskolát, a vállalkozói térben gyakran ugyanaz a dinamika jelenik meg:
– Ez a működő rendszer.
– Így kell csinálni.
– Ha nem ezt követed, nem leszel sikeres.
– Aki mást mond, az rosszul tudja, tévedsz, ha arra mész.
Nem feltétlenül az a kérdés, hogy ez mindig manipuláció-e.
Hanem főleg az, hogy vajon miért hat ennyire.
Miért ad biztonságérzetet, ha valaki megmondja a biztos utat?
Miért nyugtat meg bennünket egy „kipróbált rendszer”?
Azért, mert ezt szoktuk meg gyerekkorunk óta és sosem igazán hagytak minket kísérletezni és elbukni, majd ebből levonva a közvetkeztetést valóban, tapasztalati úton tanulni?
Az iskolában megszoktuk, hogy van egy autoritás, aki tudja és majd jól megmondja. Nekünk kevésbé kell gondolkodni, néha kimondottan nem is ajánlatos😂.
Nekünk csak annyi a dolgunk, hogy „jók” legyünk és megfeleljünk.
Szóval, hogy igyekezzünk, tanuljunk, mert majd akkor lesz belőlünk valaki.
És ez a minta felnőttként sem tűnik el magától.
Sokan ma az önismeretet tartják az egyik legfontosabb feladatnak
Önreflexió, önbizalom, belső munka. Évtizedekkel ezelőtt, amikor erről beszéltem, kaptam hideget-meleget. Ma meg már mindenhonnan ez árad.
De az önismeretből is könnyen lehet új elvárás.
Újabb mérce, amit teljesíteni kell.
És egyáltalán mit jelent ez a szó? Mert az biztos, hogy rengeteg rétege van.
Egy dolog biztos, ha bármi is biztos ma: ha haladsz ezen az úton, kinyílik a világod, változik a nézőpontod és rájössz, mennyire másként gondolkodtál korábban. Egy idő után is pontosan látod, hogy mindent másképpen látsz majd később. Így nem érdemes ebben sem végső állást foglalni, csak pillanatnyi érzeteket, tapasztalást tudsz átadni a jelenlegi megélésedről.
Szóval az önismerettel is érdemes óvatosan bánni.
A „nekem működik” nem feltétlenül jelenti azt, hogy mindenki másnak is működni fog
Visszatérve az eredeti felvetéshez, itt most a kérdés nem az, hogy rossz-e az iskolarendszer.
És nem az, hogy rossz-e a marketing bizonyos formája.
A kérdés az, hogy felismerjük-e magunkban a tekintélyhez való viszonyunkat.
Mikor vágyunk arra, hogy valaki megmondja, mit csináljunk?
Mikor rettegünk attól, hogy nincs egyetlen biztos út és majd egyedül kell megtalálnunk?
Mikor kezdünk el módszerről-módszerre járni, mert valahol még mindig azt hisszük, hogy velünk van a baj és biztosan nem vagyunk elég jók?
A „nekem működik” nem egyenlő azzal, hogy mindenkinek jó.
És nem egyenlő azzal sem, hogy neked jó.
Nem minden rendszer rossz. Sőt, a struktúrára, a stratégiára szükség van, amikor annak eljön az ideje. De én a fenntartható módszerekben hiszek.
Amikor egy módszer kizár minden más lehetőséget, ott érdemes megállni és őszintén végiggondolni, hogy ez milyen érzést kelt bennünk? Miért megyünk vele vagy ellene? Mi az én valódi valóságom, ami tényleg az enyém, ami nekem való, amit könnyednek érzek, amivel azonosulni tudok.
Mert várhatóan most éppen arra van szükségem.
És ez korántsem zárja ki, hogy később másképp gondolkozzak erről.
Nem hiszek az univerzális megoldásokban
Mert emberek vagyunk.
Más tempóval.
Más érzékenységgel.
Más belső iránytűvel.
Nem az a dolgunk, hogy mindenkit meggyőzzünk.
Hanem az, hogy felismerjük, kikhez tudunk kapcsolódni.
És talán még fontosabb:
hogy észrevegyük, mikor ismétlünk egy régi mintát csak új csomagolásban.
A valódi szabadság nem a rendszer hiánya.
Hanem az, amikor tudatosan választunk. Nem félelemből, megfelelésből vagy azért, mert a „nagy hangerő” hatott ránk. Hanem mert érezzük, hogy az a mi utunk és ebben nincs kétségünk.
Jó utat magad felé!✨
