Meggyőződésem, hogy mindannyian kreatív emberek vagyunk
Attól függően, hogy ez milyen mértékben sérült gyerekkorunkban, egy idő után belepréseljük magunkat egy dobozba, hogy megfeleljünk az elvárásoknak.
A kreativitás maga a teremtés.
Nem csak festés, rajzolás, tánc vagy kézműveskedés.
Hanem egy komplex látásmód és gondolkodás, ami fejleszthető, ha tudatos vagy rá, ha ismered a céljaidat és van jövőképed.
Ha visszaállítjuk ezt a veled született – csak idővel elfelejtett vagy megkopott – képességet, akkor egészen másképp kezdesz működni. Bátrabb leszel, felvállalod magad és egy idő után már nem is érted, hogyan, de érzed, hogy kicserélődtél.
A kreativitás nem hobbi, hanem működésmód
Ha vállalkozó vagy, gondolj bele:
mennyi mindennek kell lenned egyszerre és hányféle dolgot kell átlátnod ahhoz, hogy ez működjön. Valószínűleg naponta használod a kreativitásodat akkor is, ha soha életedben nem vettél ecsetet a kezedbe.
Döntéseket hozol.
Problémákat oldasz meg.
Kommunikálsz.
Alkalmazkodsz.
Új szolgáltatásokat találsz ki.
Megpróbálod összeegyeztetni azt, amit szeretnél, azzal, ami jelenleg lehetséges.
Számomra maga a vállalkozás is elképesztően kreatív tevékenység.
Van valami, ami először csak a fejedben létezik és elkezded megteremteni a valóságban.
De ugyanez igaz az életünkre is. A kreativitás nem egy extra „tartozékunk”.
Hanem annak a képessége, hogy legyen választásunk. Hogy ne kizárólag a már ismert megoldásokat ismételjük, hanem képesek legyünk feltenni a kérdést: Mi lenne, ha ezt lehetne másképp is csinálni?
A kreativitás klausztrofóbiás
Térre és levegőre van szüksége.
Nehezen működik ott, ahol folyamatos a nyomás.
Ahol mindent azonnal jól kell csinálni.
Ahol minden gondolatunkat rögtön értékeljük.
Ahol állandóan azt figyeljük, mit csinálnak mások.
Ahol a kérdés már az ötlet megszületése előtt az, hogy: De vajon működni fog?
Ilyenkor könnyű azt gondolni, hogy nem vagyunk kreatívak. Pedig lehet, hogy a kreativitásunk nem tűnt el.
Csak fuldoklik, mert nem kap levegőt.
Valamikor mindannyian szabadabban alkottunk
Egy gyerek még ritkán kérdezi rajzolás közben, hogy elég eredeti-e a koncepciója.
Épít. Rajzol. Kitalál történeteket. Szerepeket játszik. Világokat épít.
Aztán lassan megtanuljuk, mi a szép. Mi a helyes. Mi a reális. Miben vagyunk „tehetségesek”. Mit érdemes csinálni. Mit fognak szólni mások.
És elkezdjük szűkíteni a saját terünket.
Ezért számomra a kreativitás fejlesztése nem is arról szól, hogy valami teljesen újat kellene megtanulnunk. Hanem arról, hogy visszataláljunk valamihez, amit valamikor természetesen tudtunk.
A kíváncsisághoz. A játékhoz. A kísérletezéshez.
Ahhoz, hogy nem kell előre tudni a választ.
A kreativitás fejleszthető
És talán pontosabb lenne azt mondanom: újraéleszthető.
Minél többször adunk magunknak teret arra, hogy ne a megszokott válaszokat keressük, annál könnyebben kezd újra működni.
Ehhez néha alkotni kell.
Máskor írni.
Sétálni.
Beszélgetni.
Valami teljesen újat kipróbálni.
Vagy éppen nem csinálni semmit egy ideig.
Nekem ezért fontos a Művész útja szemlélete, a reggeli oldalak, a művészrandi, az írás, a jelenlét és minden olyan gyakorlat, ami visszaad valamennyit abból a belső térből, amit a hétköznapok rohanása és logisztikája kiöl belőlünk.
Nem a kreatív teljesítmény kipréselése a cél. A cél az, hogy újra legyen kapcsolatunk azzal a részünkkel, amelyik kíváncsi, játszik, és képes elképzelni valamit, ami még nincs….nem erről szól a vállalkozás is?
A kreativitás és a belső hajtóerő
Rengeteg jó ötletből nem lesz soha semmi.
Nem azért, mert rossz ötletek. Egyszerűen mert nincs mögöttük elég erő ahhoz, hogy végig is vigyük őket.
Engem ezért a kreativitás mellett legalább ennyire érdekel a belső hajtóerő.
Mi az, ami annyira fontos neked, hogy újra és újra visszatérsz hozzá?
Mi az, ami nem hagy nyugodni?
Milyen változást szeretnél látni a saját életedben, a vállalkozásodban vagy akár a világban?
És mi az, amit akkor is létrehoznál, ha senki nem mondaná meg, hogy ezt érdemes?
Mert szerintem egészen más energia van abban, amikor azért próbálunk megvalósítani valamit, mert jó ötletnek tűnik, mint amikor valóban közünk van hozzá.
Ilyenkor a kreativitás sem öncélúan gyártja az újabb és újabb ötleteket (tartalmakat). Elkezd megoldásokat keresni arra, ami nekünk tényleg számít.
Ezért tartom annyira fontosnak a víziót és az alapértékeket is. Nem azért, mert jól mutatnak egy brandstratégiában, hanem mert amikor tudod, mi fontos neked és merre szeretnél menni, egészen másképp kezdesz dönteni.
A kreativitás pedig elkezdi keresni hozzá az utakat.
A belső hajtóerő adja az energiát.
A kreativitás pedig folyton azt keresi: hogyan lehetne ezt mégis megvalósítani?
Ezért érdekel engem ennyire a kreativitás
Nem azt szeretném, hogy mindenki művész legyen. A kreativitás szorosan összefügg azzal, mennyire érezzük magunkat szabadnak a saját életünkben.
Mennyire merünk kérdezni.
Mennyire merünk másképp gondolkodni.
Mennyire tudunk elképzelni valamit, ami még nincs.
És mennyire hisszük el, hogy képesek lehetünk létrehozni.
Ezért találkozik nálam olyan természetesen a kreativitás az önismerettel, a vállalkozással, a kommunikációval és a jelenléttel.
Mert végül mindegyik ugyanahhoz a kérdéshez vezet:
Mi minden válhatna még lehetségessé, ha lenne elég terünk ahhoz, hogy meglássuk?
Ha pedig nemcsak olvasnál róla, hanem dolgoznál is a saját kreativitásoddal, többféle úton is kapcsolódhatsz hozzám
👉 1:1 egyéni folyamatban:
👉 vagy csoportban, a Magnetikus Tartalom skool közösségben:
