Ki is vagyok én?

Egy nő, aki rendkívül érzékeny a külvilágra és egyik fő feladata, hogy a saját és mások érzéseit elkülönítse magában. Egy nő, akit a sors óriási belső erővel, nagy kitartással, hatalmas empátiával, nyugalommal, sokoldalúsággal és egy nagy adag kisugárzással áldott meg…és ez bár nagyon jól hangozhat, ugyanez valójában egy óriási kihívás is az élete minden területén. Így aztán egyik fő feladata, hogy merje magát felvállalni és a határait kijelölni. Egy nő, aki harmónia, szépség, dekoráció és lakberendezés, rendszer és kicsit rendmániás – bár ez utóbbin a gyerekek sokat finomítottak az évek során:-).

Egy anya, aki rendkívül érzékeny a gyerek-témára. Aki rosszul van attól a mondattól, hogy „Miért kéne máshogy csinálni? Mi is felnőttünk valahogy!” – de kérdezem én, mégis mi lett belőlünk úgy őszintén? Ha mélyen magunkba nézünk és nem folyton másokkal vagyunk elfoglalva, akkor ráláthatunk ezekre és van egy esélyünk, hogy a saját gyerekeinknél már ezt másképp csináljuk. És az sem lesz tökéletes! Amúgy meg receptre írnám elő mindenkinek a bármilyen terápiát (főleg pszicho:-).

Egy forradalmár, aki nem akarja elfogadni a rákényszerített rendszereket, ha azokat nem érzi önazonosnak. Aki folyamatosan megkérdőjelez mindent maga körül, még saját magát is (ami nem mindig szolgál előnyére:-). Aki ritkán hangos, de akkor felfigyelnek rá. Aki mindig úgy gondolt magára, hogy a család aranyszőrű fekete báránya (majd később az Access Consciousness kapcsán megtudta, hogy ő leginkább egy neon bárány:-). És aki valami belső késztetés hatására nagyon szeretné jobbá tenni a világot és úgy gondolja ezt azzal teheti meg, ha az írásain, beszélgetésein át új perspektívát ad másoknak.

Egy visionary, aki sokszor úgy érzi, hogy látja a jövőt, mert mozaikként áll össze a fejében a rengeteg kocka, információ, amit a környezetéből magába szív és közben egy Cassandra is, akinek sokszor nem hisznek:-).

Még rengeteg minden más is vagyok ezek mellett. Egy nő, aki a menstruációja előtt kiborul és sötéten látja a világot. Egy anya, akinek sokszor nincs semmi türelme és megőrül a logisztikától. Egy társ, aki sokszor elfelejti amit nem kellene. Egy vállalkozó, aki küzd és folyamatosan tanul, hogy lépést tudjon tartani. Egy barát, akinek néha nincs türelme, kedve ahhoz, hogy felvegye a telefont. Egy emberi lény, aki már mer és tud sírni, ha éppen arra van szükség. Egy álmodozó, akinek néha elakadnak a teremtései, de dolgozik rajta, hogy ez másképpen legyen. Egy ember, akiben 47 évesen, egy könyv elolvasása után tudatosult, hogy az életét átszőtte a bántalmazás és erre semennyire sem látott rá.

Mindezek ellenére nem adja fel és feltett szándéka bebizonyítani saját maga és más, hasonló sorsú és gondolkodású társa számára, hogy bárminek az újra- és megteremtésére képesek vagyunk, ha igazán akarjuk.