A Művész Útja az életemben…

Nagyon szeretem a kreatív megoldásokat, legyen szó bármiről. És azt is gondolom, hogy a legszárazabb témák is megmutathatók érdekes, kicsit elrugaszkodott feladatokon keresztül. Sokkal könnyebb játszva tanulni, mint száraz tényeket magolni. Két dolog az, ami segít engem a gondolkodásban és alkotásban: a kreativitás és a rendszerlátás. Valamiért a sors egyszerre áldott meg mindkettővel. Így került már ki a kezeim közül gazdasági oktatás játékos formában, párkapcsolati workshopok üzleti alapokra helyezve és ez alapján készül, a hamarosan elérhető írással kapcsolatos workshopom is, ami azt hiszem az eddigi legizgalmasabb kihívásom.

A saját utamat rengeteg módszer támogatta az elmúlt 20 évben. Sok-sok évig a Pránanadi, Vipassana meditáció, aztán egyéb meditációs tanfolyamok tömkelege, asztrológia, agykontroll, önismereti tréningek, Theta healing terápiák, előző életes utazások, pszichológus, kineziológus, Access Consciousness…ki tudja mi volt még. Sok mindent tanultam és sokféle technikával próbáltam magamat mindig mentálisan és energetikailag is egy magasabb szintre emelni és mindig azt éreztem, hogy nekem a kombinációk válnak be. Rengeteg csoda történt velem. Például ezek is:

• Két vetélés után, amikor már éppen sok fájdalmon át elengedtem a témát, lett két gyönyörű és különleges gyermekem.
• A szülésem és minden körülmény, ami csak lehetett a legtökéletesebben zajlott és tele volt váratlan csodákkal, meglepetésekkel.
• Teljesen felépültem egy gerincsérvből, amin az orvosok szerint csak a műtét segített volna. Mozdulatlanul feküdtem, etetni kellett, mert a karomat sem tudtam felemelni, szörnyű fájdalmaim voltak és minden repedést milliméterről milliméterre ismertem a plafonon. De a műtétet nem vállaltam, más módszer segített.
• Az 5 hetes fiammal a kezemben lezuhantam a lépcsőn és az egyik lépcsőfok széle a gerincemet találta el…az anyai ösztön tökéletesen működött, a babát nem engedtem el, így tompítás nélkül zuhantam a csigolyámra. Az eset után sokkos állapotba kerültem, nem tudtam mozogni, de mentőről szó sem lehetett, más módszer segített a teljes felépülésben.

Van, amit konkrét módszerhez tudok kötni, de sok esetben a kombinációk bontották le az összes gátat, ami a problémáimat okozta. Én abban hiszek, hogy mindig a belső hangunkat kell követni mindenben és ez az önismeretre, gyógyító technikákra is igaz. Azzal a lehetőséggel kell élni, ami valamiért megszólít minket, ami igaz nekünk. És ha ez egy idő után valamiért megváltozik, akkor nem kell félni váltani és más útra térni. Ha ez egyszerre több módszert jelent, akkor azt. Ha egyszerre csak egyet, akkor azt. Nincs recept.

Most mutatok egy utat, egy lehetőséget. Ami, ha megszólít téged és érzed, hogy a szívedben, lelkedben megmozdít valamit, igaz neked, akkor csatlakozz és induljunk el együtt a következő 12 hétben magunk felé a Művész Útján, a kreatív belső gyermekünk felfedezésére, felszabadítására!

Tudom, hogy sokan ilyenkor visszahőkölnek. Érzik egy pillanatra, hogy milyen jó is lenne…..aztán bekiabál egy hang a háttérből, hogy:

„Nem-nem, hogy is lenne nekem magamra 12 hetem, megőrültem én?! Miket is gondolok! Majd máskor. Hogy mikor? Hát…azt most még nem tudom. Nincs itt az ideje. Mert a gyerekek. Meg a család. A rengeteg logisztika. Mindjárt őszi szünet. Meg jön a karácsony. A téli szünet meg milyen hosszú már! Ja még ott lesz a Szilveszter is közben. Utána meg januárban sosincs semmihez erőm. Majd tavasszal inkább. Na, mindegy most már jön a nyár és akkor hiába kezdek bármibe nem tudom befejezni. Majd nyár végén. Ja, mégsem mert jön az ősz és az iskola, meg hideg is lesz és kedvem sincs most. Szóval majd máskor. Biztosan legközelebb is lesz ilyen. Majd addig felkészülök rá. Főleg lelkileg. Főleg a soha napján.”

Nos, hát az a hírem van, hogy ez nem igazán működik és szerintem te is tudod ezt már tapasztalatból. Amúgy én is pont onnan tudom😂. Részemről elvittem ezt a végsőkig és egy újabb trauma kellett, hogy magamhoz térjek. Akkor voltam képes azt mondani, hogy elég! Megelégeltem magamat és a fejemben párhuzamosan beszélő kis hangot és nem vártam a megfelelő pillanatra, csak mentem az energiával és az érzéseimre hallgattam. Nem mondom, néha kell kapaszkodni, de itt vagyok és csak azt érzem, hogy egyre több és több a belső erőm, nagyobbak a teremtéseim. Szóval érdemes MOST belevágni abba, aminek a hívását úgy igazán érzed. Érzed?